– Jó néhány ok miatt született meg az a döntésem, hogy eljövök Tiszaújvárosból – mondta a 194 centiméter magas játékos. – Az egyik, hogy többet kell dolgoznom a munkahelyemen, a másik, hogy nagyon kevés időt tudtam együtt tölteni a családdal, sok volt a heti négyszeri ingázás. Ezen kívül utánpótlásedző leszek Miskolcon, amit szeretnék teljes odaadással végezni, valamint játszom majd a Miskolci EAFC NB II-es csapatában, amely feljebb lépne egy osztályt. Nem érzem magam öregnek, úgy tervezem, hogy legalább negyvenéves koromig kosarazni fogok, ezen a szinten, aztán a többit később meglátjuk.

Ismerte a korlátait

Az 1979-ben született kosaras Kazincbarcikán, az Irinyi Középiskolában ismerkedett meg a sportággal (azt megelőzően kézilabdázott), és korán jöttek is az eredmények, hiszen 1995-ben és 1997-ben diákolimpiát nyert csapatával, 1996-ban pedig a második helyen zártak. Mit tervezett ekkor, milyen karriert? – faggattuk erről Tóth Tamást.

– Úgy terveztük, hogy azzal a gárdával, az Irinyi színeiben elindulunk az NB II-ben és megpróbálunk feljutni, de sajnos nem kaptuk meg ehhez a szükséges támogatást, így szétszéledtünk. Rajtam kívül ketten folytatták még úgymond magasabb szinten: Tóth Gábor számos mérkőzést játszott Debrecenben, az NB I-ben, illetve nemzetközi kupasorozatban, valamint Soltész Balázs a MEAFC-nál. Ekkor nem jutott eszembe, hogy befejezzem a kosárlabdát, hiszen hívott a Tábori, utána a tiszaújvárosiak, majd az egriek. Az A csoportból nem igazán volt érdeklődés, sosem alakult úgy, de belül azt is éreztem, hogy van némi lemaradásom, hiszen általában kilenc-tíz évesen már kosárlabdáznak, míg én csupán tizennégy esztendősen kezdtem el. Szóval nem vágytam nagyra, mert ismertem a korlátaimat, hogy annyira nem vagyok jó, és így megélni sem tudnék belőle. Szinte mindig centerként számoltak velem, és a 194 centiméteres magasságom ugyan nem számít alacsonynak, de csak az NB I/B-ben megy el, egy osztállyal feljebb már nem.

Kihagyott büntető

Azt is megkérdeztük Tóth Tamástól, hogy mely meccsen vagy meccseken érte el a legtöbb pontot?

– A Phoenix U20-as csapatával elindultunk egyszer a felnőtt megyei bajnokságban és az egyik találkozón 54/45-ös mutatót értem el. Az NB I/B-ben egy Budafokkal vívott mérkőzés viszi a prímet, akkor 36 pontot szereztem, közte hét triplát. A legemlékezetesebb összecsapás azonban nem ez, hanem az, amelyen a Kaszások voltak a másik térfélen, nagyjából három éve. Négy ponttal vezettek, nálunk, s körülbelül hét-nyolc másodperc lehetett hátra. Két büntetőt dobhattam, amelyek előtt odajött Réti Andris, és mondtam neki, hogy a másodikat kihagyom. Így is lett, az első bement, a második nem, ő hozzám ütötte a labdát, gyorsan visszaléptem a vonalon kívülre és bedobtam. Ezzel lett döntetlen, a hosszabbításban pedig győztünk.

A 35 esztendős kosaras arról is beszélt, hogy mely edzőktől kapta a legtöbbet az elmúlt huszonegy évben.

– A legtöbbet Gaszper Andrásnak köszönhetem. Egy-két év alatt mindenre megtanított, rengeteget dolgozott velem pluszban, volt úgy, hogy szombaton reggel 7 órakor ketten bementünk a terembe, és mondta, hogy mit, hogyan csináljak, de iskola után is többször „gyűrtük” ketten. Ha a felnőtt pályafutásomat tekintem akkor Szendrey Tibort említhetem, őt minden szempontból jó edzőnek tartom. 
ÉM-MI